Levegőmennyiség: A levegőmennyiség azt a maximális légáramot jelenti, amelyet a páraelszívó képes előállítani, ha a legmagasabb fokozaton működik, és akadálymentes elszívónyílással. A páraelszívó kiválasztásakor a levegő mennyisége döntő tényező; minél nagyobb a levegő mennyisége, annál kisebb a negatív nyomás a füst bemeneténél, és annál erősebb a környező füstök szívása. Azoknak a családoknak, akik gyakran kevernek-sütnek vagy nyitott konyhával rendelkeznek, nagyobb levegőmennyiségre van szükségük.
Statikus nyomás: Ez a páraelszívó csatornáján belüli statikus nyomásértékre vonatkozik, amikor a levegő mennyisége 7 m³/perc.{1}} m³/perc az a minimális légmennyiség-szabvány, amelyet a páraelszívónak meg kell felelnie a nemzeti szabványok szerint. A statikus nyomás alatt a páraelszívó belső üzemi nyomását értjük. Ha a kipufogócső hosszú vagy egy közös kipufogócsatornához csatlakozik, a kipufogógáz nyomásvesztesége jelentős, ezért nagyobb statikus nyomásra van szükség a füstök kivezetéséhez. Ha más mutatók jók, a magasabb statikus nyomásérték jobb.
Olaj-füstleválasztás: A zsírleválasztás mértéke a zsír és az égéstermékek közötti elválasztás mértékére vonatkozik. Minél magasabb az érték, annál jobb a hatás; a nemzeti szabvány 80%. A piacon kapható jó minőségű páraelszívók zsírleválasztási aránya meghaladja a 90%-ot. Ha az elszívott levegő sok zsírt tartalmaz, a gőzök gyorsabban szennyeződnek, és a légáramlás csökken. Vásárláskor ügyeljen az alacsony zsírleválási arányú modellekre.
Zaj: A nagyobb szélnyomás és légáramlás magasabb zajszintet eredményez. A nemzeti szabályozások előírják, hogy a páraelszívó zajszintje legfeljebb 74 dB(A) lehet. 50-60 dB alatti zajszintű páraelszívót javasolt választani.
